Az Apple iMessage szolgálata által használt titkosítás megakadályozza a bűnüldözés általi elhallgatást, még a szövetségi bírósági végzés által biztosított eszközökkel is - mondja a CNET által beszerzett USA belső kábítószer-végrehajtó hatóság (DEA) feljegyzés. Az Apple titkosítási módszere miatt „lehetetlen elfogni az iMessageket két Apple eszköz között” - állítja a feljegyzés.
Az Apple büszkélkedhet a szolgáltatás „biztonságos végpontok közötti titkosításával”, amikor 2011. júniusában indította el, és a felhasználók elindultak az ingyenes szolgáltatáshoz, amelyhez Apple iDevice és iCloud fiók szükséges. Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook, az iPad mini vitaindító bejelentése során, 2012 októberében, közölte a közönséggel, hogy addigra több mint 300 milliárd iMessagezt küldtek el.
A hagyományos szöveges üzenetekkel ellentétben, amelyeket egy szolgáltató hálózati vezérlőcsatornáján továbbítanak, az iMessageket titkosítják és adatként küldik el egy mobil eszköz internetes kapcsolatán keresztül, az Apple kiszolgálói koordinálják a cserét. Ennek eredményeként a bűnüldözés hagyományos módja a szöveges üzenetek beszerzésére a mobilszolgáltatókkal bíróság által elrendelt együttműködés útján nem vonatkozik az iMessages-re.
A DEA feljegyzés szerint az ügynökség San Jose irodája kezdetben tudomására jutott a kérdésről, miután felfedezte, hogy a felmérésben részesített személy üzenetküldési nyilvántartása, amelyet a Verizon bírósági végzéssel szereztek be, hiányos. Az iMessage csak akkor engedélyezett, ha a küldő és a fogadó is iDevices-et használ iCloud-fiókkal. Amikor egy iMessage-felhasználó üzenetet küld a szolgáltatás nélküli felhasználónak, akkor az adatokat szabványos SMS-ben továbbítja. A DEA ezért felfedezte, hogy csak a hagyományos SMS-csere volt látható a felügyeleti művelet során; a gyanúsított iMessages nem.
Az Apple titkosítási módszere miatt lehetetlen elfogni az iMessageket két Apple eszköz között.
Míg sok polgár üdvözli, hogy mi tekinthető győzelemnek az egyéni magánélet védelme érdekében, a bűnüldözési tisztviselők a helyzetet a bűncselekmények elleni küzdelem képességének súlyos romlásának tekintik. Erre válaszul az ügynökségek, mint például az FBI, elkezdték a Kongresszust új törvények kidolgozására szorgalmazni, hogy kezeljék az internetes kommunikáció jelentette kihívásokat.
Az FBI igazgatója, Robert Mueller
A rendészeti erőfeszítések középpontjában a Rendészeti Kommunikációs Támogatásról szóló törvény (CALEA) áll. Az 1994-ben elfogadott CALEA megköveteli a távközlési társaságoktól, hogy biztosítsanak „hátsó ajtót” hálózataikhoz, hogy a bűnüldöző szervek könnyen hozzáférhessenek a gyanúsítottak kommunikációjához. Noha a törvény a hátsó ajtóra vonatkozó követelményei eléggé hatékonyak a földi és cellás telefonos megfigyelésnél, nem vonatkozik azokra a cégekre, amelyek internetes kommunikációs technológiákat fejlesztenek vagy telepítenek, például VoIP, e-mail és azonnali üzenetküldés.
A CALEA módosítása vagy cseréje tehát a rendészeti legfontosabb prioritássá vált, ám a magánélet védelme és a vállalkozások kihívásai megnehezítették a mozgalom számára a vonzás megszerzését, annak ellenére, hogy a kulcsfontosságú tisztviselők egyre növekvő sürgősséget folytatnak. Robert Mueller, az FBI igazgatója a múlt hónapban elmondta egy házbizottságnak:
Egyre növekszik és veszélyes a szakadék a bűnüldözésnek az elektronikus megfigyelés lefolytatására vonatkozó jogi felhatalmazása és az ilyen megfigyelés tényleges végrehajtása között. Biztosítanunk kell, hogy az általunk működőképes és az egyéni magánélethez fűződő jogok védelmét biztosító törvények lépést tartsanak az új fenyegetésekkel és az új technológiákkal.
Amint a CNET rámutat, a bűnüldöző szerveknek továbbra is lehetősége van arra az esetre, ha a kongresszus nem módosítja a CALEA-t. Bírósági felhatalmazással a bűnüldözési tisztviselők titokban hozzáférhetnek a gyanúsított otthonához vagy irodájához, és telepíthetnek billentyűleütési naplózó szoftvert üzenetek és jelszavak rögzítéséhez. A gyanúsított rosszindulatú programokat elküldhetik azoknak, amelyek vagy megszerezhetik a gyanúsított eszköz irányítását, vagy csendben figyelhetik az eszköz tevékenységeit. Ezek a módszerek jelentősen kockázatosabbak, időigényesebbek és potenciálisan veszélyesek, ezért a CALEA-val szembeni kihívások valószínűleg a következő hónapokban válnak címsorba.
