Mindaddig, amíg az internet a mai formához hasonló formában létezett, aggodalmakat vettek fel az emberek és szervezetek, akik bizonyos típusú tartalmak jogtulajdonosai. Pontosabban, a szerzői jogok megsértése mindig is vitatott kérdés volt.
És könnyű belátni, hogy miért. Egyrészről, a megosztás és az innováció fogalma az internet, mint platform központjában áll. Másrészt azok a személyek, akiknek törvényes joga van a szerzői jogok által védett tartalomra, méltányos kompenzációt érdemelnek munkájáért. Az igazság az, hogy ez a két fogalom nem mindig jár együtt, és ez sok vitát váltott ki az évek során.
Nem számít az, hogy egyes jogszabályok egyszerűen nem voltak képesek lépést tartani a digitális korszakkal. Ezt felismerve a politikai döntéshozók folyamatos erőfeszítéseket tettek a különféle törvények és rendeletek frissítése érdekében, hogy jobban tükrözzék azt a társadalmat, amelyben jelenleg élünk. A legfrissebb kísérlet erre az erősen vitatott 13. cikk (egy nagyobb irányelv egyik része), amelyet az Európai Parlament 2018 szeptemberében fogadott el.
Mi ez pontosan?
A 11. cikkel (köznyelven „kapcsolt adó” néven) a 13. cikk képviseli az Európai Unió szerzői jogi irányelvjavaslatának legosztóbb részét. Lényegében azt állítja, hogy biztosítja a keretet, amelyet a tagállamok követhetnek, amikor saját szerzői jogi törvényeiket készítik.
Az Európai Parlament képviselői szeptember 12-én 438 szavazattal, 226 ellenében szavaztak az irányelv mellett. Az elfogadott dokumentum a javaslat módosított változata, amely nem tudta elegendő szavazatot megszervezni júliusban.
A 12. cikk kifejezetten kimondja, hogy a tartalommegosztó platformok (mint például a YouTube vagy a Facebook) nagyobb felelősséget vállalnak annak biztosítása érdekében, hogy felhasználói nem osztanak meg szerzői joggal védett anyagokat megfelelő engedély nélkül.
Ki támogatja a 13. cikket és miért?
Még a 13. cikknek ez az alapvető magyarázata is elegendő lenne ahhoz, hogy világossá váljon, hogy a szerzői jog tulajdonosai e jogszabály elsődleges támogatói. Például sokan a zeneiparból nyíltan szóltak mellette. Ez magában foglalja mind a zenei társaságok képviselőit, mind magukat a művészeket. Ennek figyelemre méltó példája Sir Paul McCartney, aki nyílt levelet tett közzé az EP-képviselők számára, amelyben kérte őket, hogy támogassák a 13. cikket, mivel úgy vélte, hogy ez kulcsfontosságú az európai zene fenntartható jövője szempontjából.
Alapvető célja, hogy a 13. cikk csökkentse a bevételi különbséget a jogtulajdonosok és az ilyen platformok megosztását lehetővé tevő online platformok között. És valóban nem lehet azt vitatni, hogy egyes technológiai óriások nagyon nagy összegeket keresnek a platformon lévő szerzői jogok által védett tartalomnak köszönhetően.
Ha ezeket a pénzeszközöket más módon osztják el, ami arra kényszerítené ezeket a vállalatokat, hogy biztosítsák a szerzői jogok megsértésének hiányát, akkor azt lehet állítani, hogy a művészek és a jogtulajdonosok megkapják a jogosan esedékes pénzt.
Ki ellenzi a 13. cikket és miért?
Bár senki nem érvel azzal, hogy a művészeknek kompenzációt kell kapniuk munkájukért, a 13. cikk ellenzői azt állítják, hogy az irányelv egyenlő lesz a cenzúrával.
Számos figyelemre méltó személy a technológiai világból gyűlt össze, hogy tiltakozzon e jogszabály ellen, mivel úgy vélik, hogy az sérti bizonyos alapvető szabadságokat. Ha nem veszi figyelembe a szerzői jog kivételeit és korlátozásait, a felhasználó által létrehozott tartalom veszélybe kerülhet.
Az online platformoknak módra lenne szükségük a szerzői joggal védett tartalom szűrésére, amelynek mellékhatása lehet az újrakevert, paródizált vagy adaptált tartalom eltávolítása is - az Internet működésének szerves részét képező elemek, amint tudjuk, hogy működik. Ez az oka annak, hogy ez a cikk megszerezte a beszélgetési becenevet, a „mém tilalmat”.
Ezen túlmenően az is aggodalomra ad okot, hogy ezek a szűrési követelmények hátrányos helyzetbe hozzák a kisebb európai platformokat. Noha az irányelv mentesíti a kis digitális társaságokat, mindazonáltal egy bizonyos méret meghaladása után végrehajtanák őket. A félelem az, hogy ez negatív légkört teremt, elvezetve a potenciális üzleti tulajdonosokat vagy befektetőket.
Mi történik ezután?
Egyelőre semmi. Mielőtt hivatalossá válna, az irányelv újabb szavazási fordulóval szembesül az Európai Parlamentben. Feltételezve, hogy elfogadja, az EU minden tagjának el kell készítenie saját törvényeit, amelyek összhangban állnak.
Az EU irányelv nem törvény, hanem csupán egy iránymutatás, amelyet a tagállamoknak be kell tartaniuk. Ez azt jelenti, hogy van még értelmezési lehetőség, és még sok mindent még nem tudunk arról, hogyan nézne ki a gyakorlatban.
Ennek ellenére a 13. cikk fordulópont lehet abban, hogy a felhasználók miként interakcióba lépnek a tartalommal az interneten. Még mindig túl sok a változó, hogy biztosan tudjon valamit, de ez egy helyzet, amelyet érdemes követni.
